A gondolat kiválóan jellemzi szakmánkat és magát az építészt is. Egy épület tervezése nem csupán a feladatnak megfelelő funkciók halmozásából, anyagokból, szerkezetekből, az előírásoknak és a megrendelői igényeknek a megfeleléséből áll. 

A jó épület olyan, mint a jó zene. Élvezet hallgatni – látni – mert belső harmóniát teremt. Egy épületnek is vannak különböző arcai, unalmas és izgalmas, sodró részei, akár egy zeneműnek. A teljes kép mégis kiegyensúlyozott és harmonikus. Az építésznek –akár egy karmesternek vagy jó zenésznek - ezt a harmonikus állapotot kell létrehoznia.
Neves építészek alkotásai, az építészettörténetben meghatározó szerepet játszó iskolák, stílusirányzatok, a történeti korok és a jelenkor építészete is mind  a kísérletezésről, a megszokott "kottától" való elszakadásról, útkeresésről, lélek a harmóniájának megteremtéséről szól. „A ház lelke” mondják. Igen ez az. Hiszen lélek nélkül vajmi keveset ér az anyag, a szerkezet, a forma. Az építészet olyan akár az emberi jellem, valami velünk születik, és valamit a környezetünk befolyásol, alakít. Az építészeti stílusoknak vannak tipizálható elemei, de részleteiben, mélységében soha nem hozunk létre egyforma épületeket.

Az építészet a terek, a fény, a színek harmóniáját keresi azért, hogy a TÉRrel körülvett EMBER végül OTTHONra találjon.